A következő történetet az éhségem és/vagy az unalmam ihlette. Illetve ez valójában egy valós történet ami sohasem történt volna meg, ha nem vagyok éhes és sosem írom le ha nem unatkozom. Ilyenkor ugyan aludhatnék is mint minden normális ember ahelyett, hogy baromságokat írogatok de nekem sajnos korán kell kelnem és feleslegesnek, sőt kifejezetten helytelennek tartom, hogy ennyi időre lefeküdjek. Így inkább gondoltam írok valami kis lényegtelenséget.

Tehát a mai műalkotásom (olajban sült kolompér) létrehozásában elsősorban az motivált, hogy hajnali három órakor való hazaérkezésemkor, farkas éhesen kellet konstatálnom, hogy a körülbelül hat órán át tartó éjszakai távollétem alatt MINDEN készétel eltűnt itthonról. Könnyes szemmel dolgoztam fel a szomorú tényt hogy ma nem fog nekem kellemesen csipogni az étel fogyasztásra legmegfelelőbb hőmérsékletre melegítése után, kedves jó barátom, a mikró. Szerencsére talpraesett éhező vagyok, szóval gondoltam sütök tojásrántottát. Mint mindig. A gáztűzhelyre volt helyezve egy vok (ezt aláhúzta pirossal. ez egy helytelen szó? szerintem nem. hogy kell írni?:O tudjátok mire gondolok nem?) ami gondoltam pont ugyanolyan alkalmas lesz majd mint a serpenyő - háhh! az előpakolással sem kell bajlódnom.: DDDD - gondoltam én. Nagy jókedvemben kitaláltam hogy még megspékelem egy kis sajttal. Hús gyanánt találtam szalámit is amit szintén bele terveztem sütni a fincsi reggelimbe, vagy vacsorámba, vagy akármimbe amit ilyenkor enni szokás.:'D Előkapartam még hozzá egy, a tojás összekeverésére alkalmas edényszerűséget; na meg az olajat ugye. Nos akkor nézzük át még egyszer a pultra kipakolt elengedhetetlen alkotó elemeket és eszközöket:

• "serpenyő"
• sajt
• szalámi
• olaj
• edény

Áhh a tojás. Az hiányzik még. Kinyitom a hűtőt és HOPPÁ! a váratlan forduló pont. (el sem tudom képzelni mennyire érte váratlanul a kedves olvasót) Nincs is itthon tojás.

Azonnal pánikhangulat lett úrrá rajtam, a hűtőt és minden szekrényt többször kinyitottam és becsuktam hátha majd úgy lesz benne valami ami jól jön nekem. Nem lett. Találtam tejfölt és kukoricakonzervet ami elkezdte mozgatni az agyam de végül rájöttem, hogy egyetlen egy laktató étel receptjét sem ismerem amin csak ez a két alapanyag szerepelne. Szomorúan kezdtem el elpakolni mindent amit előszedtem és végső elkeseredettségemben már éppen feladtam volna mikor megláttam a krumplit a földön egy ládában.: O fogtam a tojás összekeverésére alkalmatos edényt és átkereszteltem krumpligyűjtő edénnyé. Leültem új barátom, a krumpligyűjtő edénnyel a földre és önszántamból nekiláttam annak a tevékenységnek amit mindig is utáltam..

Először próbálkoztam a mások szerint "jól bevált" módszerrel, azaz egyik kézben a már oly sokszor említett krumpli, a másikban kés, és ennek használatával vágom le a nem megsütendő és megevendő részét azaz a héjat (mármint a krumpliét). Nálam ez azért nem működik mert minden egyes ilyen vágásnál egy nagyobb darabot távolítok el a zöldségből magából is minek egyértelmű eredménye, hogy az kisebb lesz, ami azért nem célra vezető mert így értelemszerűen több burgonya meghámozását igényli a jóllakásom. Ez egy ördögi kör. Ami nem jó mert mint mondtam utálok krumplitpucolni. Gondoltam majd én zseni leszek és megmutatom hogyan is kell ezt igazából... Elkezdtem kapirgálni az alanyomat, minthogyha inkább répát pucolnék mint krumplit. Hamar rá kellett döbbennem hogy ez sem feltétlenül használhatóbb technika, sőt így több levet ereszt ami feloldja a rá száradt földet így viszonylag hámozott azonban mocsaras krumplit kapunk aminek megmosása után láthatjuk, hogy foltokban találhatunk még rajta héjat bőven.

Ennek felfedezése annyira felbosszantott, hogy dühömben lemondtam a Nobel-díjról amit a tökéletes krumplipucolás technika kifejlesztéséért adtak volna át nekem, hiszen Einstein relativitás elmélete óta ez lett volna a legnagyobb felfedezés. Egyesek úgy tartják ez még nagyobb felfedezés is mint Einsteiné. Én igazán nem akarok kérkedni.. de lehet benne valami. Elvégre én sosem buktam meg semmiből..

Na de térjünk vissza inkább oda, hogy volt három megpucolt krumplim. Szépen begyújtottam a vok (ahjjj nagyon idegesít hogy aláhuzza:@) alatt és beletöltöttem azt az olajat amit ugye tojás sütéshez találtam. Ez számomra ismeretlen okok miatt hatalmas füstfelhőt eredményezett ami nem is igazán akart feloszlani a sütés végéig, hiába nyitottam ki az ablakot, ezt a csatát az olaj nyerte. Mennyiségben viszont ahhoz pont megfelelt volna, hogy tojást süssek benne, sőőőt, de az én tökéletesen egyenletlen krumpliszeleteimet épphogy negyedig vagy némelyiket félig lepte el. Bár olyan is volt ami úszott a tetején de az csak azért mert chipest akartam gyártani, nem is tudom milyen megfontolásból mivel az egyáltalán nem laktató, ami mondjuk furcsa mert ugyan abból van mint a vastagabb testvérei. De mindegy is. Nem sikerült. Csak akkor akart ropogni amikor már teljesen szénné sült. És ugyan testünk alapanyaga a szén valahogy mégsem feküdt nekem, hogy így vigyem be magamba.

Olaj ellepés szinten a másik végletet a krumplik vége jelentette. Én nem tudom, azt is meg szokták sütni? Sosem láttam még olyan formájú sültkrumplit. Azthiszem o.O Nekem ezek kettő és három centiméter közötti vastagságokat vettek fel így elég rendesen kilógtak az olajból. De forgattam őket.: D

Mindenesetre a szeleteim vastagságai között előforduló legkisebb és legnagyobb érték különbsége igen nagy volt.Ez kihatással volt az átsülési idejükre is aminek figyelmébe vételére nemkülönösebben akartam időt pazarolni. Így némelyik félnyers maradt. Próbáltam sózással segíteni a dolgon, de rá kellett jöjjek hogy a só a sültkrumpli állagán mit sem változtat, az ízén és elfogyasztása után a testem folyadékszükségletén viszont annál inkább. Megint az olaj nyert.

Kétségtelen, hogy kő kemény háborút vívtam azzal az olajjal mialatt összességében szerintem csak egy sérülést szenvedtem ami huzamosabb ideig látszódni fog. Cserébe megsütöttem három krumplit. Ez azért egész jó arány életem első sültkrumplijához nem?:'DD

Itt a vége felé már nem igazán éreztem, hogy mennyire lesz követhető ez így. Majd lehet átírom egy alvás után.: D Addig meg nézzétek el legyetek szívesek.

Végezetül egy kis statisztika. A bejegyzésben tizenhatszor szerepel a krumpli szó. Áhh. Tizenhét. Ez igesítő lehetett olvasás közben. Elnézést.