[Előzmények]
Előző este Zsófinál aludtam, így magától értetődő, hogy ott ébredtem.: D Zsófi anyukája által már az asztalra volt készítve 2 "party pack" szilveszterezni, egy-egy üveg bor és 4 doboz sör Coffy részére, Zsófinak pedig egy bacardi breezer a lájmosabbik fajtából. Mivel Zsófival a szokásos tempónkban láttunk hozzá ennek a napnak is (azaz kurva lassan..) Coffy jóval előttünk elindult, hogy találkozzon Bogyóval aztán menjenek Atkához. Persze a csomagját nem hagyta otthon és ha már úgy is visz egy táskát (mert kézben kényelmetlen lett volna hurcolni négy sört és egy bort) elvitte Zsófi részét is, hogy nekünk majd ne kelljen cipekednünk. Nem sokkal miután Coffy lelépett egyébként én is követtem a példáját csak én vele ellentétben még haza mentem hogy összekapjam magam meg elhozzam a nekem félretett pezsit otthonról..

[A terv]
Óramű pontossággal ki lett dolgozva. Én hazamegyek, lefürdök és egyebek.. pelust cserélek. Addig Zsófi ugyanezt otthon, majd soroksár vasútállomáson találkozunk. Ott felszállunk a 166os buszra, ami az egyetlen busz ami Atka felé megy. Egyébként ez egy elég kurta menetrenddel rendelkező járat és nem is jár a túl kései órákban.. Arra gondoltunk, hogy ****kor szállunk fel az egyébként utolsóra aznap. Még azt is letárgyaltam anyámmal hogy mivel úgyis soroksáron (ahol leszünk) át jön hazafelé délegyházáról, felszed minket másnap. Mert kocsival mégiscsak kényelmesebb. : D

előre bocsátanám hogy ha * jelöléssel találkozik valaki akkor az konkrét időt jelölt volna ha el nem felejtem őket. most már viszont nem fogom át írogatni az egész bejegyzést emiatt. ha esetleg eszembe jutnának akkor majd pótlom e hiányosságomat.

[The story] vagyis csak a fele.
Minden remekül, terv szerint haladt. Hazaértem, összekaptam magam, itt volt nekem a bekészített törley, még időben sikerült is elindulnom. Az egyetlen kis apró hiba az volt, hogy amellett hogy utálom soroksárt még csak nem is ismerem. Gondoltam vágóhídról hévvel megyek a már említett "Soroksár vasútállomás" nevű megállóhoz de mivel az ritkán jár megnéztem előbb a buszmenetrendeket a megállóban, hátha jó lesz nekem valamelyik.. Hát az 55ös megállói közt meg is találtam a vasútállomást és lááám éppen jött is a busz. "Hát ez király!" gondoltam..: D fel is pattantam de út közben, mikor már heted hét határon túl voltam, kezdett gyanús lenni a környék hogy mégannyira sem ismerős mint soroksár. Hát nem is az volt.. Az a megálló amit kinéztem magamnak végülis vasútállomásnak vasútállomás volt de egyáltalán nem soroksár, hanem pestszentimre. Addig persze nem mentem el mert leszálltam valahol a semmi közepén hogy mielőtt túl messzire keverednék inkább kihozzak valamit a jelenlegi helyzetből. A megálló neve kamion telep volt, ami végülis találó mivel egy rakat kamionon meg egy benzinkúton kívül semmi élet vagy civilizáció szerűség nyomát sem láttam.

[**:**] Felhívtam Zsófit és elmeséltem neki a helyzetemet, tehát gondoltam inkább menjen nélkülem mert ő ugye ott várt rám a jó helyen és éppen akkor jött is a 66os busz amivel mennünk kellet volna. De ő úgy gondolta hogy inkább felhívja az anyját hogy csináljon valamit. Hát ő nemigazán tudott mit csinálni óbudáról.: D De javasolta hogy taxizzunk. Nálam viszont semmi pénz nem volt úgyhogy inkább nekiálltam sétálni valamerre. Vagy bejön vagy nem. Perceken belül betévedtem egy buszmegállóba amiben egy nem is tudom milyen tudatmódosító szer hatása alatt álló ember már várt rám.

- PETÁRDA! TŰZIJÁTÉK! NEKED KELL!
- nekem nem.
- de igen!
- pénzem sincs. és különösebben még csak azt sem tudom hol vagyok egyébként.
- én sem. Mennyi az idő?
- 10.
- jo! Akkor neked kell petárda most! Vegyél tőlem!
- nem kell nekem petárda és amugy sincs pénzem. még mindig.
- jo! Akkor itt a buszunk.

És valóban be állt a megállóba egy busz aminek a számára nem emlékszem de a határ út volt a végállomása. Fel hívtam Zsófit rögtön hogy akkor találkozzunk határ felé mert visszatérek a civilizációba.: D Megbeszéltük a találkát kökin, mert neki oda jön a busza soroksárról. Út közben egyébként mindketten elhaladtunk a Poszmik bulija mellett de ez nekünk eszünkbe sem jutott valamiért. Lehet túlságosan rá voltunk izgulva atkabulira..
Tehát megérkezek határ útra, mennék szépen a metró felé mikor jön velem szemben egy csávesz..

- PETÁRDAAAAAAAaaaa..
Hát nem ugyan az volt?
- ma egyszer már megtaláltál ezzel ember.
- de neked kell méég petárda!
- nem. akkor sem kellett.
- te nem vettél még petárdát?
- nem.
- miért nem?! neked az keeell!!
- na jólvan csáo.

Azzal ott is hagytam, lesiettem a metróhoz és felpattantam rá. Kökin találkoztam Zsófival ahogyan azt ahogyan megbeszéltük majd átmentünk hozzá.
Ott átnéztük az összes menetrendet körübelül a bkv oldalán, hogy megtudjuk mégis hogyan tudunk eljutni atkáékhoz. Találtunk egy olyan lehetőséget, hogy astorián felszállunk valami buszra ami elvisz egy darabig minket soroksáron, majd egy pici taxizást terveztünk. Összeszedtünk némi pénzt, két műanyag poharat (hogy majd koccintsunk a pezsgővel), pár macisajtot, néhány szelet kenyeret és egy kis sósmogyit. Hogy minek kellett nekünk mindezt magunkkal vinni egyébként nem tudom azóta sem (főleg hogy ott helyben is fogyasztottunk mindhárom finomságból) de talán nem is lényeges az oka. Hiszen pont a spontán dolgok szépségéről szól ez a bejegyzés többek közt.

Szóval így felpakolva érkeztünk le a buszmegállóba ahol ezen finomságok majszolásával ütöttük el azt a körülbelül húsz percet amit a busz várására áldoztunk a szilveszterünkből. Aztán kezdett gyanússá válni hogy ennyit azért nem szoktak késni a buszok. Átnéztük a megállóba kihelyezett menetrendet is és bizony rá kellett jönnünk, hogy a kiszemelt busz csak rákoskeresztúr városközpontjáig közlekedik. Csak ez az információ valahogy nagyon el volt rejtve.: DD
Így hát úgy döntöttünk elsétálunk a városközpontig mert ott rengetegsok busz megáll és az egyik csak jó lesz nekünk. Jó is lett. Nem tudom már milyen busz volt de arra emlékszem hogy a menetrendből kiderítettük hogy az astorián megáll és nekünk ennél nem is kellett több.
Kettőnkön kívül még négy másik ember utazott azon a buszon. Közülük kettő mentős volt. Ezt onnan tudom hogy nagyon jól elbeszélgettünk velük. SŐT!!.. Volt szerencsénk velük köszönteni az újévet de erre a következő bejegyzésemben térnék ki ugyanis ez így is elég hosszú és ez csak az éjfél előtti része.: D Az azutáni történéseket is el fogom mesélni, de amíg én azon dolgozom ti emésszétek csak szépen ezt. Így is van egy szép lemaradásom.: O Nem várhattam tovább..:'D